Görbicz Károly tragikus ejtőernyős balesete

1948    1976

Görbicz Károly az 1970-es évek elején kezdett ejtőernyőzni a budapesti Csepel Repülőklubban, majd 1975 körül, munkahelyváltás kapcsán Székesfehérvárra került és emiatt a közelebbi Dunai Vasmű Repülőklubba igazolt át.

1976. július 15-én a kisapostagi repülőtéren a HA-AND lajstromjelű, AN-2-es típusú repülőgép igénybevételével területi ejtőernyős verseny zajlott, melyen G.K., mint fedélzeti bíró vett részt. Úgynevezett stílusugrás történt, melynek lényege, hogy a versenyzők 2000 méterről kiugorva, 30 másodperces szabadesés közben különböző gyakorlatokat (spirál, szaltó) hajtanak végre.

Az ejtőernyős ugrásokhoz használt repülőgép

Ez egész napos fárasztó munkát jelentett számára, melyet azzal tetézett, hogy szinte minden felszállás végén még ő is kiugrott, sőt 12.00 óra körül még egy ejtőernyőt kihozott a raktárból, hogy biztosan többet tudjon ugrani.

A végzetes felszállásra 16.00-kor került sor, melynek során felemelkedtek a 2000 méteres magasságra, és miután minden versenyző elhagyta a gépet, G.K. is kiugrott, hátán egy PTCH-8M típusú csehszlovák sporternyővel.

Ettől kezdve indult a tragikus eseménysor. Mint már említettem ebből a magasságból 30 másodpercet lehet zuhanni a nyitásig, azonban ő "túlzuhant" néhány másodpercet. Ez még nem lett volna baj, azonban nyitáskor a nyitóernyő beleakadt a lábába és patkót hozott létre. Próbálta leakasztani, ami végül is sikerült, de a nyitóernyő ezután becsapódott a kupolába és az egész ernyő összecsomósodva lobogott a feje fölött. Ebben a helyzetben egyetlen megoldás a hibás főernyő leoldása és a mentőernyő kinyitása. G.K. igyekezett ezt tenni, azonban a túlzuhanás és a lábleakasztás miatt eltelt idő következtében vészesen alacsonyan volt, kb. 300 méteren.

PTCH-8M típusú csehszlovák sporternyő

A PTCH-8M ejtőernyő leoldózárát elég nehéz volt működtetni, azonban ez mégis sikerült neki és kinyitotta a Be-7 típusú mentőernyőt, de ekkor már olyan alacsonyan járt, hogy az ernyő nyílófélben volt, amikor becsapódott a reptér É-Ny-i végén lévő kukoricásba. Gyakorlatilag a mentőernyő belobbanásához pár méter hiányzott. G.K. azonnal meghalt, ez kb. 16.50-kor történt.

Időközben a földön is ijesztő jelenetek játszódtak le, mert a 3 ugrónak volt ugyanolyan az ernyője (piros-fehér) és mindegyiknek kint volt valakije. Az egyiknek a terhes felesége, a másiknak a családja, G.K.-nak a menyasszonya. Elkezdődött a hisztérikus találgatás, hogy ki lehetett a lezuhant ember.

Amikor már, olyan alacsonyan voltak, hogy be lehetett azonosítani őket és nyilvánvalóvá vált, hogy G.K. járt szerencsétlenül, akkor menyasszonya őrjöngeni kezdett, hogy : "Ugye nem a Karcsi, volt az!"

Az ugrásvezetői napló bejegyzése az adott napon

A reptér vezetői beszálltak egy UAZ gépkocsiba és kimentek a helyszínre, egyidejűleg értesítették a hatóságot is, akik késő este érkeztek meg Budapestről.

A szemlére éjszaka steklámpák fénye mellett került sor a kukoricásban. G.K. hanyatt feküdt, a karórája és a sisakja leszakadva hevert mellette, nyitott szemmel nézett felfelé, kezében a mentőernyő kioldóját szorította. Csak a füléből és a szájából szivárgott egy kis vér.

Még aznap éjjel egy 403-as Moszkviccsal, Pinczési István nevű sporttársa indult el a repülőtér parancsnokkal együtt Bakonycsernyére, közölni a tragédia hírét. Hajnali 03.00-kor érkeztek meg és G.K. édesapja orvosi ellátásra szorult a hír hallatán.

A nagyszabású temetésre Bakonycsernyén került sor, ahol a Dunai Vasmű Repülőklub nevében Csernák Imre ejtőernyős oktató búcsúztatta Görbicz Károlyt.

1996-ban – az évfordulón - néhány egykori sporttárs koszorút vitt a sírra, azonban 2006-ban ez már nem ismétlődött meg…

(A Dunai Vasmű Repülőklub archivuma alapján)